Hogy ki vagyok én?Egy bukott diák?Egy lézengő ember?Egy bukott angyal.Sajnos az utolsó.Zuhanok a föld felé.A fehér ruhám lobog a szélben és sehogyan sem tudok megállni.A szárnyaimat elvették.Csak zuhanok,de olyan furcsa módon.
............
Leértem a földre.Mindenki engem néz.Hogy miért látnak?Már nem vagyok angyal.Láthatnak.Olyan vagyok,mint egy ember.Csak éppenséggel...ha valaki hozzámér nem érzem.Semmit sem érzek.Kétségbeejtő.Nincs hova mennem.....Sétálok.És sétálok.Megpillantottam egy furcsa épületet Sweet Amoris.Jártam már erre.Egy lányt őriztem itt még hajdanában .Amber volt a neve.Kiállhatatlan kis grácia volt.Egy gonosz libuska.Besétáltam a kapun.Egy gimnázium hát persze.Nagyon ritkán emlékszem az ilyenekre,hogy hol jártam.A nevemet is elfelejtettem említeni.Diamond vagyok.1804 éves vagyok.Na tehát..besétáltam a kapun.Megláttam egy vörös hajú fiút aki furcsán nézett rám.
-Ne félj-mondtam
-Ez valami Mónika Só?-kérdezte
-Nem érhetlek,de nem is értelek-mondtam
-Eltakarod a napot-ordított.A Földön is ilyen az élet közelről?Akkor inkább vissza is megyek.Ja,hogy nem tudok.Amikor bementem a folyosóra a talpam melegebb lett.Felmelegült.Hirtelen valami riasztó hangot hallottam.Egy nagy csengés vagy rezgés meg sem tudom mondani.1790 éves volt,hogy ilyet hallottam utoljára.Amúgy 100 évesen haltam meg,de mikor felkerültem 15 lehettem.Kiözönlött egy csomó ember szobákból vagy termekből és mind engem néztek.Rémes volt
Folytatjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése